A genetikai vagy teratológiai ártalom veleszületett rendellenesség, azaz a születéskor már fennálló dologról beszélünk. Genetikai fejlődési rendellenesség tipikusan a kromoszómahiba, mindenekelőtt a Down-szindróma. Egyéb fejlődési rendellenesség például a microcephalia, nyitott gerinc, agyvelőhiány, vízfejűség, különböző keringési rendellenességek vagy éppen a végtaghiány. A teratológia a méhen belüli magzati ártalmakkal foglalkozik, az ilyen ártalmak akár terhesség alatt szedett gyógyszer hatására, vagy például magzatvíz hiánya miatt is kialakulhatnak. A közös bennük, hogy ultrahanggal és/vagy egyéb vizsgálatokkal időben felismerhetők, felismerendők.
Fontos az elején leszögeznünk, hogy egy fejlődési rendellenesség miatt bekövetkezett egészségkárosodás önmagában sosem az egészségügyi szolgáltató hibája. Arról, hogy egy magzatnál fejlődési rendellenesség alakul ki, az orvos nem tehet – azért őt sosem terheli felelősség.
Jelen írás arról az esetről szól, ha az egészségügyi szolgáltató neki felróható okból nem veszi észre, nem ismeri fel és/vagy nem tájékoztatja a terhesgondozás során a várandós nőt arról, hogy a magzatnak fejlődési rendellenessége van, illetve, hogy erre tekintettel a kismama élhet törvény adta jogával és megszakíthatja a terhességet.
A magzati élet védelméről szóló törvény szerint ugyanis a 20. hetéig megszakítható a terhesség, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri. A határidő kitolódik a 24. hétig, ha a diagnosztikai eljárás elhúzódik.
Az ellátó ilyenkor abban hibázik, hogy nem ismeri fel a fejlődési rendellenességet, pedig fel kellett volna, és/vagy nem tájékoztatja a kismamát az abortusz választásának lehetőségéről, így megfosztja őt önrendelkezési jogától, családtervezési jogától. Az abortusz egy nő alanyi joga, igénybevételének korlátjai a magzati élet védelméről szóló törvényben vannak lefektetve. Természetesen a fejlődési rendellenesség tudatában a kismama arról is dönthet, hogy megtartja a babát a fejlődési rendellenesség ellenére, de az már az ő döntése. A lényeg, hogy meg kell adni számára a döntési lehetőséget, hogy világra akarja-e hozni a gyermeket, vagy nem. A terhességmegszakítás lehetőségéről is tájékoztatni kell, nem elég, ha csak a fejlődési rendellenesség tényét közlik a kismamával – ez nem az orvos lelkiismereti kérdése. Az orvos csak azt döntheti el – és ennek is meg vannak a törvényi korlátjai – hogy ő maga végez-e terhességmegszakítást. Ha fennállnak a feltételi annak, hogy valakit tájékoztatni kell az abortuszról, akkor őt tájékoztatni kell.
Amennyiben a fentiek alapján az egészségügyi szolgáltatót felelősség terheli amiatt, hogy a kismama nem élhetett az önrendelkezési jogával, azaz nem dönthetett a terhességmegszakítás mellett és így a gyermek fejlődési rendellenességgel születik, kártérítési és sérelemdíj iránti igény érvényesíthető. A két igény elkülönítendő, a kártérítés a vagyoni, pénzben kifejezhető károk megtérítését jelenti, a sérelemdíj pedig személyiségi jogsérelem miatt előállt nem vagyoni sérelmet „kompenzál”.
Egy 2022. júliusban hozott kúriai jogegységi határozat [2/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2022/15.)] szab határt annak, hogy ilyen esetben a kártérítési, tehát vagyoni igények között az egészségkárosodott gyermek felnevelésének költségei milyen mértékben érvényesíthetők a szülők által. A jogegységi határozat kimondja, hogy ilyenkor csak az egészségkárosodással kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költségek követelhetőek, a szülők nem tarthatnak igényt a gyermek teljes felnevelési költségére. Más kérdés, hogy miként lehet bizonyítani és külön választani a többlet-költségeket az alap-költségektől, de elvi szinten nem jár a felnevelés teljes költsége.
A jogegységi határozat meghozatalára azért volt szükség, mert a Kúria (régebbi nevén Legfelsőbb Bíróság) korábban olyan döntést is hozott, hogy ilyen esetben a teljes felnevelési költség érvényesíthető, így a két álláspont között a jogalkalmazás egységesítése érdekében választani kellett.
Fontos látni, hogy a jogegységi határozat nem azt mondja ki, hogy csak és kizárólag ez az egy igény érvényesíthető genetikai, teratológiai okból egészségkárosodottan született gyermek esetén, hanem azt, hogy nem a teljes felnevelési költség, hanem csak a többlet-felnevelési költség követelhető (vagyoni) kártérítési igényként. Természetesen nem kizárt, hogy a szülők, illetve a megszületett egészségkárosodott gyermek születéskor már meglévő testvére(i) további igényeket, így mindenekelőtt sérelemdíj iránti igényt, illetve a szülők egyéb vagyoni igényeket is előterjesszenek.
A genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek ugyanakkor a saját jogán nem igényelhet kártérítést az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében édesanyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával. A természetnél fogva károsodott magzatnak nincs olyan jogosultsága, hogy a saját leendő életét értéktelennek tételezve az abortuszt „válassza”, vagyis azt állítsa, hogy jobb lett volna meg sem születnie, mint fogyatékosan élnie. Ez a felfogás az emberi méltóság sérthetetlenségének alapjogába és az Alaptörvénybe ütközne. Kártérítési és/vagy sérelemdíj iránti igénye neki tehát nem, csak a szüleinek és esetlegesen meglévő testvér(ei)nek lehet.
Érdemes még megemlíteni, hogy soha, semmilyen kontextusban nem minősül kárnak egészséges gyermek megszületése, tehát semmiféle igénnyel nem élhet az az édesanya, aki nem sikerült, eredménytelen abortusz miatt mégis „kénytelen volt” világra hozni gyermekét. Ha nem szeretné megtartani, felnevelni nyitva áll előtte az örökbeadás lehetősége.
Ezt a honlapot a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett Dr. Szabados Zsófia Ügyvédi Iroda tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak.