Sokszor hallhatjuk, hogy ha beleegyezünk a beavatkozásba, akkor az ellátás, kezelés során fellépő kockázatot, szövődményt viselnünk kell, azért az ellátót felelősség nem terheli. A helyzet azonban egy kicsit árnyaltabb: ahhoz, hogy a szolgáltatót ne lehessen felelőssé tenni a bekövetkezett károsodásért, adott esetben halálesetért, több feltételnek teljesülnie kell.
Az orvosi tevékenység végzése esetén kockázatól akkor beszélünk, ha az elvárható gondosság tanúsítása ellenére következik be az egészségkárosodás. Más szóval: az egészségügyi szolgáltató mindent úgy csinált a kezelés, beavatkozás, ellátás során, ahogy az tőle elvárható, mégis bekövetkezik az egészségkárosodás vagy haláleset. Fontos látni, hogy ha az ellátó a beavatkozás, kezelés során hibázott, vagyis nem a megfelelő gondossággal járt el, jogilag nem kockázatról beszélünk. Ilyenkor a bekövetkezett egészségkárosodásért, halálesetért az egészségügyi szolgáltatót felróhatóság miatt terheli felelősség. Nem kockázat bekövetkezése miatt felel, hanem azért, mert hibázott, azaz nem úgy járt el, ahogyan kellett volna.
A szövődmény az orvosi tevékenység során fellépő más betegségnek vagy a szervezet ilyen jellegű működési zavarának a kialakulása. A szövődmény kialakulása kockázati tényező, a szövődmény a kockázaton belüli kisebb halmaz.
A kezelés kockázatának kártérítési szempontból azért van jelentősége, mert ha az orvos elmulasztotta a beteget a kockázat lehetőségéről tájékoztatni, felelni fog a bekövetkezett egészségkárosodás miatt a beteget ért kárért, ugyanúgy, mintha az elvárható gondosság elmulasztásával okozta volna a kárt.
Azért fog felelni, mert a beteg nagy valószínűséggel joggal fogja állítani, hogy ha ismerte volna a kockázatokat, akkor nem egyezett volna bele a beavatkozásba, vagy éppen más beavatkozásba (például egy konzervatív kezelésbe) egyezett volna bele, és ennélfogva nem érte volna őt kár, nem következett volna be a károsodás.
Kimondható tehát, hogy ha a jogszabály előírásainak nem felel meg a tájékoztatás, az jellemzően az egészségügyi szolgáltató kártérítő felelősségének a megállapításával jár. Ezzel szemben, ha a beteg teljeskörű és egyéniesített tájékoztatást követően egyezik bele a beavatkozásba, a megfelelő gondossággal elvégzett beavatkozás során előforduló kockázatot a beteg viseli.
A kockázat vállalásának joga a beteg joga, ugyanakkor az orvos nem vállalhat nagyobb kockázatot, mint amely akkor lenne, ha elmarad a beavatkozás.
A törvény alapján a választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy
a) ahhoz a beteg az egészségügyről szóló törvény szabályai szerint a beleegyezését adja, valamint
b) a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok
A tájékoztatásnak teljeskörűnek és egyéniesítettnek kell lennie. A betegnek ismernie kell mindazokat a körülményeket, amelyekből megállapíthatja, hogy milyen kockázatot vállal a műtéti hozzájárulás megadásával, vagy megtagadásával. A beteget döntési helyzetbe kell hozni a megfelelő információk, adatok átadásával. Ha nincs elegendő információnk, nehezen tudunk döntést, hovatovább jó döntést hozni. Nem tudunk mérlegelni.
Az orvos kártérítési felelősségének megállapítása szempontjából annak van jelentősége, hogy ez az egyéniesített tájékoztatás ténylegesen megtörtént-e, ha igen, akkor milyen tartalommal. A műtéthez való hozzájárulás aláírása önmagában nem bizonyítja, hogy megtörtént a tájékoztatás. Persze manapság már több oldalas tájékoztató is szerepel azon a formanyomtatványon, ahol az írásbeli beleegyezésünket várják egy-egy műtétbe.
Előfordulhat olyan eset is, hogy bár a lehetséges kockázatokról hibátlan a tájékoztatás, de a kezelési alternatívákról azonban hiányos. Ilyenkor a bekövetkező kockázat miatt az ellátó felelni fog, hiába nem hibázott. Pontosabban hibázott, csak éppen nem a kezelés során, hanem abban, hogy nem hozta döntési helyzetbe a beteget.
A kockázatokról szóló tájékoztatás esetén tájékoztatni kell mind a kockázat minőségéről, mind pedig a bekövetkezés esélyéről, valószínűségéről. Mint láttuk, a szövődmény is kockázat, tehát a szövődmények fajtáiról, lehetőségéről is tájékoztatni kell.
A bírói gyakorlat szerint nem kockázat a műtét során kórházi eredetű fertőzés kialakulása vagy az idegen test (eszköz, törlő) visszahagyása a hasüregben, ezekért tehát az ellátót felelősség terheli azért, mert nem gondosan járt el, nem úgy, ahogy elvárható lett volna.
A fentiekkel ellentétben kockázatnak tekinthető például gátmetszés során a végbél sérülése, magzatelhajtás során a méh perforációja, centrális véna biztosítása során légmell kialakulása, vagy éppen kontrasztanyagos képalkotó vizsgálat esetén az anafilaxiás reakció kialakulása.
Ha az adott helyzetben általában elvárható gondos eljárás ellenére mégis kár (egészségkárosodás, halál) következik be, azt a kezelés kockázatának nevezzük. Az ilyen esetért az egészségügyi szolgáltató csak akkor felel, ha a betegnek nem adta meg előzetesen a megfelelő tájékoztatást, nem a beteg információ hiányában nem tudott megfelelő döntést hozni. Ha a tájékoztatás az ellátó részéről megfelelő volt, akkor a kockázatot, szövődményt a beteg viseli, azért a kórház nem felel.
Ezzel szemben nem sorolható a kockázat körébe az olyan egészségkárosodás vagy halál, ami az elvárható gondosság mellett megelőzhető, illetve elhárítható lett volna. Az ilyen esetért az ellátót mindig felelősség terheli. Még akkor is, ha megfelelően tájékoztatta a pácienst.
Ezt a honlapot a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett Dr. Szabados Zsófia Ügyvédi Iroda tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak.